Önállóan élnek együtt, veszekednek, kibékülnek, vágyakoznak, kisbabáról álmodoznak, de
főképp szeretnek, mindenen túl és át. Mint a párok rendesen. A különbség annyi csak, hogy őket a
társadalom „értelmi fogyatékosok”-ként aposztrofálja… Cili és Marci. Down- kórosok.
Marci játszik a Baltazár Színházban, amely társulata értelmi sérült színészekből áll. Cili
szőnyegszövést és bőrdíszművességeT tanult . Már évek óta élnek önállóan itt, a rákospalotai
integrált társasház kis lakásában,. Boldogan költöztek be, ahogy mindenki, az első önálló fészekbe.
Cili nehezebben ejti a szavakat, de tele van érzelemmel. - Nekem ez a munkám. A versek.
Költő is vagyok, zenész is vagyok, színész is vagyok. -mondja.
Marcinak szavai gyorsan pörögnek egymás után. Erről szól a film, a hétköznapokról, az élet és egymás végtelen szeretetéről. Egy számunkra
talán idegen világ teljességéről, létező boldogságáról.

Mikor játsszák?